2006. során a chilei középiskolások fél éven át izgalomban tartották az országot megmozdulásaikkal. Békés és erőszakos tüntetések, iskolafoglalások, sztrájkok sokaságán nyilvánították ki igényüket a minőségi oktatásra, és az esélyegyenlőség erősítésére.
A megmozdulások szervezettsége parádés volt, amit akkor értékelünk igazán, ha tekintetbe vesszük, hogy Chile legészakibb városa, Iquique, és a legdélibb, Puerto Montt, négyezer kilométerre fekszenek egymástól. Ez megfelel a Madrid-Moszkva távolságnak.
A szervezéshez a legnagyobb természetességgel vették igénybe az infokommunikációs eszközöket, elsősorban az internetet.
A diákok követeléseinek megfogalmazása, a nyomásgyakorlás eszközeivel való bánás, a tárgyalási taktika, mind azt bizonyítják, hogy Chilében a diktatúra átmeneti állapot volt, a függetlenné válás óta eltelt csaknem kétszáz év demokratikus fejlődése nem tűnt el, a politizálás eszközeit van kitől elsajátítsák a fiatalok, noha a mozgalom deklaráltan politika-független volt.
A tanulmány első része: I. A nagy pingvinlázadás. Az Internetgeneráció színre lép.
A második rész: II. A nagy pingvinlázadás. Technológia és társadalmi mozgalom.
Fotók a 2006. őszi santiagoi tüntetésről